Ki ne hibázott volna az élete során? Szerintem ilyen ember nincs…
Már gyerekkorunkban mennyi hibát követünk el ahogy növünk fel és közben sorra tanuljuk azt, hogy miképp lehetne jól csinálni, vagy miképp lehetett volna jól csinálni. Nincs oly ember, aki sosem hibázott volna. A gond, hogy már gyerekkorában hozzászoktatták az embert, hogy hibázni rossz és büntetés jár érte. Ezért van, hogy oly nehéznek tűnik bevallani a látszólag bevallhatatlan dolgokat.
Viszont minél több bevallhatatlannak tűnő tettünk van, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy, egyre több korlátot építünk magunknak. Mi építjük meg a saját börtününket és mi magunk fosztjuk meg magunkat a szabadságtól, a lehetőségektől és azok szépségétől.
NE TEGYÜK! NEM ÉRI MEG!
„Ha valaki nem tud róla, akkor az nem fáj”?

Hogy a társadalom ezt nevelte belénk?
Badarság!
De igenis, hogy fáj! Nagyon is! Annak is fáj, aki az elszenvedője. Csak lehet, hogy nem tudja, hogy miért más valami, mint korábban, és természetesen annak is fáj, aki épp rosszul döntött és olyat tett, amit nem lett volna szabad, de már megtette. Hisz az ember alapvetően jó.
Szeretnél szabad lenni? Te vagy a kulcsa! Ne zárd magad korlátok közé!
FONTOS, hogy képes legyél szembenézni azzal, amit elrontottál, vállalni a felelősséget érte és bizony bevallani a látszólag bevallhatatlant annak, akivel szemben vétettél.
Hogy ez nehéz?
Igen, bizony az lehet… De még nehezebb hordozni egy titkot, egy olyan titkot, mely csorbítja a szabadságunk, mely gúzsba köt, melyre emlékeztetnek helyek, körülmények és emberek.
Meg kell tanulni bevallani a „bevallhatatlant”.
Hisz, vajon milyen egy munkatársnak a szemébe nézni, mellette dolgozni, netán segítségére sietni, ha lopott tőle az ember? Lehet, hogy vonakodni fog tőle? Biztos!
Vajon milyen érzés a férj vagy feleség szeretettel teli ölelését elfogadni és megpróbálni viszonozni, ha előző nap megcsalta az ember? Bizony nem olyan, mint az esküvő napján.
Vajon milyen érzés a gyerek szemébe nézni, mikor már sokadszorra nem tartotta be a szülő az ígéretét? Lehet, hogy ahelyett, hogy szembenézne ezzel, inkább kifogásokat keres, miszerint a gyerek semmirekellő, vagy nem érdemli meg, vagy hasonlók? Valószínű…
Vagy biztos, hogy szívesen bemegy ugyanabba az étterembe az ember, ha netán figyelmetlenségből többet adott vissza a pincér, de azt nem jelezte az ember neki? Nem valószínű. Sőt, lehet, hogy azt sem fogja tudni, hogy miért, de elkezdi kerülni. Valami „különös oknál” fogva hirtelen már nem lesz olyan klassz az a nagyszerű étterem, a nagyszerű ennivalókkal és a nagyszerű, kedves, figyelmes pincérekkel…
És hirtelen egy újabb hely keletkezik, ahol nem lehet szabad az ember, ahová nem szívesen megy, és hirtelen még egy újabb ember, akinek környezetében már nem szívesen van az ember és így sorolhatnánk tovább. Sokan így hagyják el munkahelyüket, így szakadnak meg öröknek hitt barátságok, így válnak el férjüktől, feleségüktől az emberek és így kerülnek rossz kapcsolatba gyermekükkel.
De van kiút. Van út a szabadsághoz. Van megoldás és ki lehet kerülni a körforgásból.
Mit tegyél ha épp hibáztál valamiben?

- Fedezd fel, nézz szembe azzal és elsőre magadnak valld be, hogy helytelenül döntöttél, cselekedtél.
- Gondold végig, hogy miképp hozhatod helyre a jelenben.
- Gondold végig, hogy miképp nem lépsz ugyanabba a mederbe a jövőt tekintve.
- Valld be a „bevallhatatlant” annak, akivel kapcsolatban nem volt szép, nem volt korrekt az, amit csináltál.
- Hozd helyre a hibát valamilyen olyan dologgal, cselekedettel, ami értékes (mindegy mily mértékben) annak, aki az elszenvedője volt, mellyel helyrehozhatod a kárt, a fájdalmat és visszaszerezheted a bizalmat.
Mit tehetsz a múltbeli rossz döntésekkel, bevallhatatlannak tűnő helyzetekkel?
Végigmehetsz a fenti lépéseken. Figyeld meg, hogy mennyire kitágul majd a világ! Figyeld meg, hogy kapcsolataid újra szányra kapnak! Figyeld meg, hogy mekkora megkönnyebbülést fogsz érezni. És figyeld meg, hogy Te is büszke leszel magadra, hisz visszakapod az önbecsülésed, ami csak rajtad áll.
És ha így teszel, így éled az életed, biztosítod magadnak a szabadságot, a kapcsolataid fennmaradását és harmóniáját, mely megalapozzák az élet szépségét, megnyitod az élet lehetőségeinek tárházát, varázslatos módon hirtelen szebb lesz a világ… Nem csoda, hisz nem lesz titkolni valód, nem lesz rejtegetni valód, képes leszel szeretetet adni és kapni, egyszerűen képes leszel boldog lenni.
Sok sikert hát hozzá!
Az etika boldogít!
Barátsággal: Novák Antónia