Nemrég találkoztam egy hölggyel és beszélgettem vele. Nem találkoztunk korábban, most először, így beszélgettünk erről-arról. Aztán egy gondolata megütötte a fülem és rájöttem, hogy ezt a gondolatot már sok-sok embertől hallottam és melynek közös nevezője nem más, mint a hazugság. Hogy mi is volt ez a gondolat? Nem más, mint hogy „mennyivel jobb azoknak, akik lopnak, csalnak, hazudnak, hiszen jobban megy nekik, jobban boldogulnak az életben, boldogabbak”. És ahogy mondta, meg ahogy másoktól is hallottam e szavakat, bizony szomorúság, csalódottság volt a hangjukban.
De kérdem én, tényleg így van? Jobban boldogulnak az életben?
És vajon az élet mely területén és milyen nézőpontból?
Hiszen van egy-két területe az életünknek, sok-sok szerepet betöltünk, akár cégvezetőként, munkavállalóként, munkatársként, férjként, feleségként, apaként, anyaként, barátként, szomszédként, ismerősként, stb.
Kérdem én, az élet mely területén boldogabbak?
Talán az üzleti életben?
Hát nézzük csak meg ebből a nézőpontból… Kétségkívül, nagyon gazdag lehet valaki, sok-sok vagyont érhet el valaki más kárán. (Azért szeretném itt megjegyezni, hogy sok gazdag ember kemény, eltökélt, becsületes munkával érte el vagyonát. Nem is róluk beszélünk.) Visszakanyarodva eredeti példánkhoz, egy ilyen embernek vajon milyen üzlettársai lehetnek? Vajon meddig lehet megbízni bennük? Talán épp csak addig a pillanatig, amíg az érdekük is úgy kívánja, de lehet, hogy még addig sem. Nekem nem egy irigylésre méltó szerep ez.
De nézzük másik oldalról, például a munkatársi oldalról.
Vajon mennyien tisztelhetnek, követhetnek, segíthetnek egy ilyen embert? Egyedüli sors ez.
Vagy talán a párkapcsolatban, családban lehetnek előnyei?
A hazugsággal végig kövezett út hogyan tudna támogatni egy hosszú, harmonikus párkapcsolatot, ahol egy társ igazi társra talál és együttműködnek közös célok irányában? És vajon a gyerekek szívük mélyén tényleg tudják tisztelni az ilyen szülőt? Kétlem. Én ugyan nemigen ilyen kapcsolatra vágynék.
És a barátok, vajon igazi barátok?
Vajon kiállnak-e mellette bármi is történjen, érdektelenül, önzetlenül? Micsoda kincs, ha vannak az embernek barátai, akire mindig számíthat, akivel megoszthatja örömeit egy kávé, tea mellett, vagy esetleg akitől tanácsot kérhet adott esetben, ha épp arra van szüksége! Nagy érték a barátság és nagy hiány lehet, ha nélküle létezünk.
És vajon mások, ismerősök, ismeretlenek el tudják ismerni és tudják értékelni egy ilyen ember megszerzett vagyonát, státuszát látva, hogy miként érte el, milyen áron és mennyi ember kárán keresztül mindazt, amit elért?
Mert ezek leginkább csak tárgyi javak. Az élet egy kis szelete. Látszólag nagynak tűnik, mert látjuk, megfogjuk ezeket nap, mint nap, de valójában az élet csak egy kis szeletéről beszélünk.
Mik is ezek a becsülethez, megbecsüléshez, szeretethez, igaz szerelemhez, barátsághoz, segítőkészséghez és hasonló értékekhez, kapcsolatokhoz képest? Hát nem sok.
Persze kellenek az élethez és részei is az életnek, de mindez elérhető becsületességgel, másokra való odafigyeléssel, sportszerűséggel, tisztességgel, együttműködéssel és még sorolhatnám. Lehet, hogy kicsit hosszabb az út, de talán még ezt sem mondanám.
De csak nézzünk meg egy gondolatkísérletet: vonjuk ki az életedből mindazokat az emberi értékeket, amiket értékesnek tartunk, töltsük meg azokkal az emberi jellemzőkkel, melyeket nem tartunk értékesnek és mindenféle használati tárggyal, amikre vágynánk. Vajon élveznénk az életet? Igazán boldogok lennénk hónapok, évek múltán is?
Hát nem hiszem…
Bárhogy is nézem, a könnyebb és eredményesebb útnak látszó út valójában a nehezebb és keserűbb út. Magunknak nem hazudhatunk, hogy vajon értéket teremtünk magunk körül magunk és mások számára, vagy pusztulást.
A választás ott van mindenki előtt. Merjünk jól dönteni!
Az etika boldogít!
Barátsággal: Novák Antónia